jelige: mese 2

A figyelmes

Létezik egy falu, de a térképen ne keresd. Nem, nem a törpék lakják. 500 derék ember adja lakosságát. Szeretnek is itten élni, hiszen szépségét öröm minden nap megcsodálni. Keletről a Szürke-hegység magas csúcsai kacsingatnak. Szépek biz azok mikor felkel a Nap. Délen fut el a Lassú-patak. Mely kicsit huncut és az erőbe beszalad. Ugyanis Nyugaton és az északi részen a Csendes-erdő öleli körbe a mi kis falunkat. Várost csak messze látni, nem is járnak gyakran arra. A boltosok szaladnak el csak a szükséges holmikat beszerezni. Békés hely ez én mondom már rég nem láttunk ehhez foghatót. Azonban még itt is megesik, hogy időnként fontos dolgok történnek. Nem mindig pozitív az ok, ami előhozza, de sajnos vagy sem, ilyen az élet. Egy kora őszi reggelen bejelentették, hogy éjjel a párnái közt meghalt a kisközösség vezetője. Az évszázados szokásoknak híven mindenki lerótta tiszteletét a háza előtt. Ki gyertyával, ki virággal kívánt néki jó utat a Másvilágra. Ahogyan ez lenni szokott a temetés napján a déli harangszótól másnap délig jelentkezhettek a jelöltek a vezetői pozícióra. Nevüket a faluházán a bíró papírra vetette és harmadmagával szentesítette. Ahogyan ez lenni szokott a két tanú a pap és a falu orvosa volt, hiszen nekik megvan a maguk helye. Nem kívánnak ők ennél többet. Noha aztán jön a lényeg. Meg kell győzni a népet. Csak olyan ember lehet a falu első embere, akiben a többség bizalmára rászolgál. Mondanom sem kel, hogy újat mutatni egyikük sem tud. Mindhárman ide születtek és már a szüleik is láttak napvilágot. A hagyományok szerint a jelölteknek a temetést követő harmadik nap délutánján körbe kell menjenek az utcákon. Ebből mindössze öt darab található a településen. Három hosszabb, egy kissé kanyaros, valamint egy ici-pici patakszéli kis zsákutca. Embereink el is indultak, de mindjárt meg is álltak az özvegy Piroska néni háza előtt, aki éppen kinn volt az udvaron és a virágoskertjét gondozta.

- Kéz csök Piroska néni! -köszönt oda Szabó úr.
- Kellemes napot az uraknak is! Maguk lennének az új jelöltek! Igaz?
- Így igaz. - vágta rá gyorsan Kovács Dezső a második jelölt.
- Mondja csak asszonyom, még mindig csöpög a kerti csapja?- halkan kérdezte a harmadik.
- Igen, mert tudni illik az ilyesmit mindig a Jenő csinálta meg, de ő már egy ideje csak a Mennyekben javítgat.
- No, de kérem itt van a Szabó úr!- jegyezte meg halkan és picit meg is bökte fehér botjával.

A másik kettő egymásra nézett. Hirtelen hamarjában nem értették mire akar célozni. Miután nem reagáltak elég gyorsan a mondandóját ugyanolyan nyugalommal folytatta.

- Ő éppenséggel ért az csapokhoz. Ha jól tudom immár harmincöt éve, hogy járja a falut és evvel keresi kenyerét. Jól mondom?
- Igen. Jól beszélsz. Rögtön meg is nézem. Ennyi időt tudunk-e várni?
- Hogyne tudnánk. Még szerszámot is találsz, ha nem tévedek.- felelt vissza.

Az idős asszony ennek nagyon megörült A háza falának támasztotta a kapáját és gyorsan odavezette a szerelő urat a szerszámos sutnyihoz, hogy kiválaszthassa a szükséges eszközt. Valóban nem volt nagy munka és rövidesen már folytathatták is a körutat tovább. Közben időnként szólt a fehér botos, hogy figyeljenek a lábuk elé, mert bukkanó vagy gödör várható.

A nap már alig-alig tükröződött a patak vizén mire a sétát befejezték. Mindnyájan hazamentek, mert a szavazást csak másnap délután tartják majd a közösségi házban. Előtte az asszonyok szépen kicsinosítják a termet, ahogy ilyenkor ez lenni szokott. A férfiak pedig elrendezik a székeket és az asztalokat, hogy mindenki beférjen. Délutánra meg is telik a kis terem. Csaknem mindenki eljött. Az asztalokon pedig finomabbnál finomabb sütemények, kalácsok és egyéb harapnivalót helyezteke el némi tea, bor és frissen facsart gyümölcslé mellett. Elöl középen kihelyezték a szavazóurnát, majd a lelkész miséje után mindenki a kezébe vett egy tollat és a szavazata leadásához szükséges papírt. Amint az utolsó cetli is belekerült, jött a feladat neheze. Meg kellett számolni a szavazatokat. A számlálók kiválasztásának is volt egy szabálya. A választás napján a bíró a falu főterén várta a számolni vágyókat egy kalappal. Tíz ember dobhatta bele a nevét és köztük volt az az öt ember, aki elvégezhette a megtisztelő feladatot. Az orvos kihúzta a biztosokat, akik elvonultak megszámlálni a szavazatokat. Nem is hinnétek mekkora megtiszteltetésnek számít a következő vezető kilétének megállapítása. Viszonylag ritkán van ilyen, de minden alkalommal versengenek az emberek a lehetőségért. Várva, hogy megjelenjenek a sorsdöntő bejelentéssel, közben folyt a választási ünnepség. Közben felelevenítették az elmúlt időszak szépségeit és persze a hibákat is, mert ebből lehet tanulni. Másfél óra elteltével megérkeztek a biztosok. Ahogy felléptek a színpadra, rögtön elhallgatott mindenki. Kovács Dezső és Szűcs József majd leestek a székükről, olyan türelmetlenek voltak. Majd végül a középső biztos nekikezdett.

- Tisztelettel köszöntünk mindenkit! Elnézést kérünk, mert kissé soká tartott, de többször is átszámoltuk a szavazatokat. Büszkén jelentem be, hogy mai naptól a vezetőnk nem más, mint Tóth András!
- Micsoda? - förmedt fel a másik kettő.
- Hazugság! - üvöltötte Kovács Dezső és közben az asztalra csapott.
- Maguk valamit nagyon elnéztek barátom! Hogy nyerhetne már ő? Harmincöt éve segítem a falut! Csak a kampány napján öt embernek segítettem! - kiabálta Szabó.
- Az semmi! Én hét háznál álltam meg és hoztam világosságot! Nem mellesleg harmincnyolc éve mesterkedem a közösségben! - mondta még nála is hangosabban Kovács.

Eközben András megfogta a fehér botját és felment a színpadra, ahol már ott állott a biztosok mellett a pap, a bíró és az orvos is. A közönség pedig próbálta csendesíteni a két urat, de hiába. Majd végül a bíró mély hangjával csendet teremtett.

- Hallgassanak el!- rikoltotta olyan hangerővel, hogy az egész telem beleremegett.
- Tudni akarják, hogyan lehetséges ez? Nagyon egyszerű. András tizenkét embernek segített a kampány napján. Illetve folyamatosan figyelmeztette magukat az út során a talaj egyenletlenségeire. Miden problémát ismert, maguk pedig önszántukból egyet sem vettek volna észre, ha András nem megy magukkal. Lenézték ót, mert fehér bottal közlekedik. Azonban jár-kel a faluban, ezért pontosan tudja, hogy hol, mire kell vigyázni, mert megjegyzete. Ha találkozik valakivel, akkor meghallgatja a gondját-baját. Többet tud ő, mint amit maguk látnak uraim!

Ekkor már a két férfi a helyén ült. Megértették, hogy másokra figyelni nem csak szemmel lehet. A ma napot sosem felejtik el. Egy életre szóló leckét kaptak, mely az emberségről, az odafordulásról, a figyelmességről szól. A szívünk lát a legtöbbet.