jelige: őszi falevél

Az öregkor szépkor

Elszálltak az évek fellettünk,
Sorstárs, megöregedtünk.
Arcunkat melengeti
A bágyadt tavaszi napsugár,
Tán felejteti kissé,
Azt, ami fáj.
Reszkető kezünket,
Szemünkön a homályt,
Csetlö, botló lépteket,
Sok nyugtalan éjszakát.
Pislákol a fény,
De azért még megyünk,
Járunk, kelünk,
Mi öregek így éljük életünk.
Nem búsulunk,
Hisz szép ez az öregkor
Aki így gondolja, s mondja
Majd megtudja egykor.
Ami szép és jó volt,
Az most már csak emlék,
A sok szépért jóért,
Most is visszamennék.

Mert voltak szép tavaszok
A réten sok virág,
Ifjúság, Szerelem
Munka és a Család.
A múltban járó gondolat,
Ez adhat még eröt
Életünk nem könnyű volt,
De Mégis szép volt, szép. volt, szép.
Most már zihál a tüdő,
Rogyadozik a láb,
Százat ver a szív,
De körbevesz Család,
Sok sorstárs, jóbarát
Bíztatásuk és a szeretetük
Éltet bennünket tovább,
Utószó
És ha úgy mint más
Átlépünk a végzet kapuján
Itt marad lábnyomunk,
Akik szeretnek,
Gondolnak majd ránk.