jelige: anno

Én még

Én még játszottam karikást,
építettem csapágyas kiskocsit,
a házbeli fiúkkal.
Tribliztünk a bérház mögötti grundon
glott nadrágban,mezítlábasan,
mocskosan.

Én még utaztam gőzösön.
Füstszagú kupéban,
mackó sajtot majszolva, főtt tojással,
fehér kenyérrel,
nagymamám mellett ülve,
lehúzott, ablaknál,
kócosan.

Én még faragtam csúzlit,
díszes karikás ostort,
csipeszpuskát,
Fűzfa sípot farakás tetején.
Majszoltunk hatlapos süteményt,
hintán ülve,
s énekeltünk
hangosan.

Én még hallgattam
vadvirágos réten,
madarak énekét,
pásztortáskák, búzavirágok,
konkolyok közt.
Jártunk szedret szedni
meddőhányó tövében tejeskannákkal,
Élveztük az őszi napsütést kökénybokrok, vadrózsák során,
a Kiserdő bűvöletében,
torkosan.

Én még szagoltam
bodzavirágok illatát,
dünnyögő darazsak közt,
s karamboloztam
májusi alkonyatban cserebogarakkal.
Bámultuk a haverokkal
a "Békás" tó tükrét
piócás üvegekkel kezünkben,
hosszasan.

Én még gyűjtöttem csokipapirt,
cseréltem papírszalvétát gyufacímkére,
képeslapot kártyanaptárral.
Néztük a csodákat egyenként,
kigyúlt arccal,
hosszasan

Én még építettem
detektoros rádiót.
Távbeszélőt földszínt és harmadik emelet közt,
cipőbokszos dobozból.
"Vosztok" űrhajó modellt,
saját keverésű hajtóanyaggal,
s repült, repült,
magasan.

Én még andalogtam
az őszi erdőn
egy kedves lánnyal,
kéz a kézben,
puszira várva.
Rúgtuk a friss avart,
egymásra nézve,
nevetve,
boldogan.

Én,
már.