jelige: Jézus

Fehérbot napi ironikus

A minap a Blahán,
megszólít egy férfi,
hogy na akkor talán,
elkísérne a villamosig,
mert nekem ő most segít, naná!
kérdi hogy vagyok.
Mondom jól vagyok, még akkor is ha esik,
verset írok fejben éppen
és ő szól hozzám ekképpen:
az jó, mert legalább elfoglalom magam,
S, én vakon is átláttam a szitán,
hogy mit is gondolhat az életem felől
ez az ifjú titán.
Tudtam jól, hogy szánakozik és azt hiszi várom a segélyt,
életem csupa magány , unalom és nem lelem a reményt.
Könnyedén mesélem, hogy munkába megyek éppen,
s van még két gyerek, meg a férjem.
Álmélkodik, mint aki kakas alatt tojást talál,
elcsúszott ma reggel ezen a sztereotípián.
Meséltem még, hogy másoknak segítek munkát találni,
s ő zengi mily nagy dolog
hogy magam nyomorán túl máséra is gondolok.
S, az árok, amit húzott közénk, az megmaradt,
mert az én kezemben egy fehér alumínium bot
fa markolata van
Mire a Jászaira érek, már mosolygok,
hogy, ha ezer csodát tennék
és vízen is járnék,
nektek akkor se volnék más,
mint József fia az egyszeri ács.