jelige: Capri

HAMU PRINTYŐKE

Hamu Printyőke vidáman válogatta a lencsét a langyos tavaszi délutánon a nyitott ablaknál. Három fehér galamb segített neki. Jó kedve volt, halkan dúdolgatott magában.

Hirtelen egy nagy varangyos béka ugrott fel az ablakpárkányra és megszólalt:
- Szép leányka tudod-e ki vagyok én?
- Én egy elvarázsolt királyfi vagyok. Ha megcsókolsz, megszűnik a varázslat és visszaváltozom igazi királyfivá.
- Békákkal nem csókolózom - mondta a lány, és mérgesen becsukta az ablakot.

Néhány nap múlva egy gyönyörű, nyitott luxusautó állt meg az ablak alatt és egy daliás, jóképű fiatalember ugrott ki a kocsiból, fején egy kis koronával.
- Nézz ide Hamu Printyőke, én vagyok a békakirály Nem hiszed? Na figyelj csak ide!
(Persze a lány már tudta, hogy tegnap a második szomszédban lakó szőke bombázó csókolózott a békával, de az arca nem árult el semmit.)

A királyfi hármat fordult a saját tengelye körül, elmorzsolt valami varázsigét, és abban a pillanatban újra békává változott.
- Na látod, most már megcsókolhatsz. - brekegte a királyfi
- Mondtam, békákkal nem csókolózom! - mondta a lány és becsapta az ablakot.

A béka ott maradt a luxuskocsi ülésén és várhatta, mikor jön arra a szőke bombázó.

Néhány nap múlva nagy vihar söpört végig a környéken nagy felhőszakadással, délutánra azonban kisütött a nap és lágy szellő rezegtette meg a levegőt.

Hamu Printyőke szokása szerint kiült az ablakba, de most zöldborsót fejtett. Egyszer csak távoli szomorú furulyaszó ütötte meg a fülét.
- Kié lehet ez a szívfacsaró hang? - kérdezte magában, és elindult a furulyaszó irányába. Fél óra járás után , az erdő szélén aztán meglátta a búsuló pásztort.
- Miért vagy így nekikeseredve ebben a ragyogó naplementében? - kérdezte a pásztort.
- Ne is kérdezd - válaszolta az - a villámárvíz mind elvitte a juhaimat, így már haza sem mehetek, úgyis elkerget a gazdám.
- Az előbb találkoztam Kukorica Jancsival - őt már elkergették. Most megy Iluskától elbúcsúzni... De nekem még elbúcsúzni sincs kitől, legfeljebb csak ettől a keserves élettől.
- Na ne itasd az egereket- mondta a lány - majd csak lesz valahogy. Várj meg itt, mire besötétedik, visszajövök.

Amint lement a nap, a lány megjelent egy nagy párnával és egy takaróval, megkereste az ismerős öreg fát és annak odújában megágyazott,

Amikor a fiú lefeküdt, megvarrta annak elszakadt ingét, kitisztította sáros nadrágját, és - ha már úgy is ott volt - ott is maradt éjszakára.

Lassan beleszoktak az erdei életbe.

A fiú megtanult vadászni, a lány krumplit ültetett, a szamócát és a vadkörtét pedig az erdő adta.

A fiú összetákolt egy kis kunyhót is, ahol már ketten is jól elfértek.

Ősszel azonban már kevésnek bizonyult a vékony takaró, a szél is befújt a kunyhó résein, ideje volt új szállás után nézni.

A hegyoldalban szerzetesek laktak, ott voltak kiadó Barátlakások. Kivettek egyet,így már Barátok Közt voltak.

A fiú kemencét épített és a közeli forrásból bevezette a vizet is. A napi meleg vizet a kemence füstgázhő-hasznosítója szolgáltatta.

Lassan elmúlt a tél, aztán a tavasz is, és a nyár elején megszületett a kis Printyőke is. Szépen fejlődött és nem sokat sírt. A barátok sokat játszottak vele, babusgatták, szeretgették.

Néhány éves korára vállig érő barna haja nőtt, nagy barna szemeivel pedig mindenkit elbűvölt.

Csak hát rettenetesen önfejű volt. Csak az volt jó, amit ő akart, ellenkező esetben hisztizett,toporzékolt.

De amikor meghallotta a furulya hangját, azonnal táncolni kezdett: pörgött, szinte repült, követve a zene ritmusát, de szinte érzékeltetni tudta a zene hangulatát is. Táncával annyira felmelegítette a barátok főnökének a szívét, hogy az eldobta szívritmus szabályzóját, mert arra már nem volt szüksége.

Történt egyik reggel, hatalmas dömperek jelentek meg a réten, ahol a bárányokat legeltették, és elkezdték egyengetni a talajt.
- Új lakótelep épül - mondták, és tényleg hatalmas f házak nőttek ki a földből.

A megélhetés egyre nehezebb lett, a barátok beköltöztek a kolostorba, így hát a fiataloknak is menni kellett.

Beköltöztek egy új panelház hetedik emeletén egy háromszobás lakásba.

A kislányt beíratták a balettintézetbe, akiből később híres táncos lett. 16 éves korára már fellépett a világ legnagyobb színpadain nagy sikerrel. 30 évesen Tokióban megismerkedett egy ír táncossal, hamarosan összeházasodtak és letelepedtek Capri szigetén egy luxusvillában.

A fiú elhelyezkedett egy multinacionális autógyárban, kitanulta a mesterséget.

Jó esze volt, gyorsan haladt a ranglétrán és hamarosan a Fejlesztésre került.

Önvezető autókhoz fejlesztettek aszfaltletapogató elemeket.

Sokat járt külföldre a cég leányvállalataihoz, mert a betanított munkások nehezen boldogultak a feladattal. Pedig, ha nem voltak pontosak az illesztések, az autók nem tudták kialudni magukat, és sokszor egy fél napig is minden útkereszteződésnél hangosan káromkodtak.

A lány statisztikát és informatikát tanult és egy kutatóintézetnél helyezkedett el, ahol - a kormány megrendelésére - a teheneknek fejlesztettek szájmaszkot, ami kiszűri a leheletükből az üvegházhatású gázokat. A tehenek azonban rafináltak voltak, és a másik felükön kezdték kiengedni a környezetkárosító metánt.

Emiatt a kormány elrendelte az összes tehén levágását, csak az állatkerteknek hagytak néhány példányt, hogy a gyerekeknek be lehessen mutatni, miből szerezték régen a tejet.

Okos lakásuk volt, a fűtést, hűtést, szellőzést, árnyékolást automata végezte, a bevásárlást interneten végezték, a főzésről az okos konyha gondoskodott.

Egyre kevesebbet beszélgettek. Eleinte még a fiú lement a térre furulyázni, de az emberek siettek, senki nem figyelt fel a zenére. Néha eléje dobtak egy-egy pénzdarabot, de azok sem figyeltek a hangokra, sietve továbbálltak.

A lány szerette volna elmondani, milyen nehéz a tehenek szomorú szemébe nézni, ahogy lehajtott fejjel mennek a vágóhídra, de a fiú - ha nem volt külföldön - meccset nézett TV- ben, vagy a világhálón dolgozott home office-ban.

Ha elmentek színházba, azon mérgelődtek, milyen nehéz parkolóhelyet találni.

Ha néha elmentek kettesben vacsorázni, a kiszolgálás vagy az ételt kritizálták.

Az unokájukat eddig még csak videón látták.

Egy meleg nyári délután a lány rávette a fiút, hogy menjenek ki a szabadba.

Kocsiba ültek és meg sem álltak a nagy kerek erdőig. Letették a kocsit az erdő szélén és nekiindultak egy vízmosás mentén a sűrűnek.

Az erdő közepén felmásztak egy magas sziklára, ahol egy kellemes, füves kis tisztást találtak, és letelepedtek.

Egy szirti sas fészek volt a közelükben. A sas megismerte őket. Valamikor ő is a Barátlakások fölötti sziklán lakott, de a dömperek őt is elűzték. A nap már kezdett lenyugodni, mély csend volt, a turisták nem erre jártak.

A fiú elővette furulyáját és lassan játszani kezdett.

Először a galambok ültek a verebekhez.

Aztán a mókusok jelentek meg a nagy tölgyfa ágán és tátott szájjal hallgatták a zenét.

Később a vakond is kibújt a föld alól, kertésznadrágját simítgatva fülelt.

Végül egy bokor mögül két kis medvebocs is kimerészkedett, egyik egy újrahasznosított zacskóból szamócát csipegetett, a másik pedig egy Mackósajtot majszolt a szájába.

Mindenki a furulyaszót hallgatta.

Lassan bukott le a nap.

A mókusok már bóbiskoltak a tölgyfa ágán, a vakond is visszavonult, aztán megjött a Nagymedve,berakta két szendergő bocsát a Göncölszekerébe, és haza indult.

A fiú letette a furulyát és elnyomott egy ásítást.

Nagy csend lett.

Aludt az erdő.

A fiú óvatosan átkarolta a már szendergő lányt és elnyújtóztak a puha pázsiton.

A sas betakarta egy kempingből lopott takaróval őket, aztán lassan álomba merültek...

Egy öreg emberről álmodtak, aki elvesztette látását és most a vakírás gyakorlása ürügyén mindenféle butaságokat talál ki, és még le is írja...

VÉGE