jelige: Emma

Két meggymag

Forró július volt, a fák roskadoztak az édes gyümölcsök alatt. A meggy elterjedt gyümölcs egész Európában, nézzük is hogy mire való egy meggymag széles e világban.

Hans Wald Németország nyugati táján teraszán ücsörgött, és a gőzgombóc után megkívánt egy kis gyümölcsöt. Szerette a meggyet, kertjében pár éve gutaütés végzett a fájával, és nem ültetett újat. Felesége Hilda a hétvégi bevásárláson tudott szerezni egy kilót egy környékbeli parasztasszonytól. Megmosta a gyümölcsöt, és hirtelen eszébe jutott gyerekkora. Rövidnadrágos rosszcsontként a nagyvárosból kijártak a környező falvakba és megdézsmálták a fákat, az egyikük volt a "szemfüles“ aki figyelt, nem jön-e a gazda. Mikor megvolt a zsákmány

testvériesen elosztották, és kalapbaköpősdit játszottak. Ki találja el a kalapot? Szegény madárijesztő erre az időre fejfedő nélkül maradt....Ahogy gondolatai a múltba tévedtek kipróbálta, megy-e még a magköpés....Asszonya szól valamiért, és abbamaradt az emlékezés...

Varga Jani bácsi tűzoltóként korán nyugdíjba vonult, 60 éves lehet történetünk kezdetekor. Magyarországon ezidőtájt ugyancsak a meggyevésnek hódolt, felesége a szomszéd faluból hozott pár kilót, cserébe a megsütött rétesből vitt, a fiatalasszony nemrég szült...az asszony dohogott, hogy hol van már a komatál, szegíny asszony senkire nem számíthat, az ura németbe, a szülők rég meghóttak...Jani bácsi kerti ülőkéjén szintén visszagondolt a gyerekkorára, és nála is röpült a meggymag, igaz ő a falu plábánosának karimás kalapjára pökte gyerekkorában....

Teltek az évek....mindkét kertben egy-egy kis meggyfa nyújtózkodott, és csodálkozva nézte a környező világot. Pár év után Hans és János is beoltotta a kis fácskát, hogy zamatos termést hozzanak. 10 év telt el, mindkét fa karjain fürtökben lógótt a zamatos gyümölcs. Hans a helyi néptánckör tűzről pattant menyecskéit kérte meg a szüretre, cserébe fellépéseiken harmonikázott....Jánoséknál az asszony kicipelte a dupla létrát, mert Jánosnak sérve volt, és szedte a gyümölcsöt....János meg is jegyezte, hogy már nem ring úgy a csípeje mint régen....

A szüret után a német jányok a német higénaiai törvény előírásai szerint csipegették a gyümölcsöt a szárról, gumikesztyűben szájmaszkban, pedig még hol volt a covid ekkor....Jánoséknál a falu szélén élő pulyák kapták ezt a feladatot, Coca-cola fejében.

A kész nedűt hatalmas dézsába rakták, Hans és neje naponta percre pontosan forgatta, hogy ne legyen penészes...hajaj az német pontosság ugyebár.

Jánosék elutaztak pár napra a gyerekeikhez Máltára, a szomszéd Vera ment át, és néha megkavarcolta...jól gyün érte az a pár csirke, gondolta.

Mikor nemzetközileg felforrt az alaplé Hans címeres demizsonokba öntötte, ami még családjáé volt, kik anno pohárnokok voltak a királyi udvarban, Jánosék egy régi hordóba öntötték az egészet. Eltelt egy hónap, forrt rendesen a piros lé mindkét helyen. Ezután következett a fejés-.jó jó nem úgy mint a Riskánál kedves olvasó-és már lehetett is palackozni. Hans Wald megrendelte a Hannoveri üvegművesnél a meggyet ábrázolód domborodó palackot, és Hilda a lánya tervezte a logot, egy meggyfa a városka címerével. János kiírta egy cetlire, hogy üveget veszek...de csak mosottat. Mivel már nem volt betétdíjas a boros üveg, egy hétig folyton nyomták a csengőt....János szerint a szomszéd megyíkből is nála akarták elannyi a palackokat...Lett elég palack, rajtuk Sárának a nyugdíjas rajztanárnak a terveivel készült rajz. Egy kalap és rajta meggymag...

Amikor a piacra került a két meggybor, mindegyik ára 7 Euro lett...