jelige: Csillag

Kis csillag.

Egyszer álmomban meglátogatott egy kis tündér,
A szárnyai a sötétben színesen csillogtak,
Kedves hangja selymesen lágy és gyengéd.
Én már túl voltam a sokadik szemműtéten,
Veszni látszik reményem s hitem,
Vajon látni fogok úgy, mint régen.
Menj ki, mikor csillaggal teli a végtelen tér,
Válasz magadnak egy szerencse csillagot,
S míg fent ragyog, addig a remény veled él.

Másnap kimentem s kinéztem egy csillagot.
Nem nagyot választottam, hanem egy kicsit,
Ám a csöpp csillag oly szépen ragyogott.
Kértem, látni úgy szeretnék, mint régen,
De egyáltalán nem történt semmi.
Látásom még most is homály fedi.
Ragyog ragyogj édes csillagom!
Míg Te ragyogsz a reményt, el nem hagyom!
Ragyogj hát édes kicsi csillagom!

Kórházban feküdtem, s kitekintettem az égre,
Az én kicsi csillagom ott ragyogott a sötétben,
Ám a szomszédomnak nincsen csillaga.
Nem láthatja ő már, elveszett szemének világa.
Nem lát, minden az ürességgel teli semmibe veszett,
Tekintete mint a sötét égbolt, dermedt.
Ragyogj ragyogj nékem még édes csillagom!
Míg te fent ragyogsz a reményt el nem hagyom!
Ragyogj hát édes kicsi csillagom!

Míg fent ragyogsz fényeddel támogatsz.
Mert látlak! Ahogy szüntelen ragyogsz,
S, ha egyszer fényed örökre elvész,
A sötétségtől már nem félek én.
Mert van nekem itt lent egy erős kéz.
Ki utam végéig elkísér.
Ragyog ragyogj drága édes csillagom!
Míg Te ragyogsz a reményt el nem hagyom!
Ragyogj hát édes kicsi csillagom!

Egyetlen földi szerencse csillagom egy Apóka,
Nem mesebeli szép tündérke vagy angyalka,
Inkább szeretettel teli, hatalmas szívű Apóka.
Én sem vagyok menyecske, inkább már Anyóka,
Nekem Ő örökké fiatal, figyelmes legény marad,
Vezet, mindenhol velem van, fogja a kezem azóta.
Ragyog hát ragyogj nekem örökké édes csillagom!
Míg Te ragyogsz a reményt el nem hagyom!
Ragyogj hát én édes kicsi csillagom!