jelige: ölelés

Köszönteni jöttem

Halk hangú hangszerrel jöttem,
hogy szótlanul köszöntselek téged,
hisz tudom, hangjegyem ölelhet,
szó nélkül, dallamot adhatok néked.

Földi léted idejében; sejtem,
aligha lesz, ki mesélne
egy kinyilvánítódról, csöndben,
kinek hangsor-fátylad fellebbent.

A sok szavú este mosollyal telt,
lélekhúr az, mely regélhet,
virág ízű g-mol dalt törékenyen,
játszottuk formásan, s szertelen.

Az a zengő térkő, s a szemüveg,
mellyen át megnézettelek
tükör-hang-karcolta szegletben
homályos hanggá lett, s rendetlen.

Nézd ezt mégis el nekem,
megmaradt ma szótlanná vált szeretet,
mely neked zenél szívemen.
tán még kívánhatok életet?

Gondolatomhoz egy orgona elvezet,
nincs, csend, oly erő, szó,
csupán utolsó. Legfensőbb hang e hangszeren:
suttogja: ragyogjon benned a kegyelem!