jelige: valóság-álmodó

Láttam

Láttam, amint felénk jött
forrón ragyogó, örvendő szívvel,
mosolygott fejünk fölött,
édes cukorka olvadt fogai között.
Fülem hallotta halk neszét,
megérintettem illatos kezét.

Láttam, amint leült közénk,
szólásra nyitotta ajkát,
egy másvilági létről mesélt,
tiszta, szelíd hangján.
Rezgése áthaladt testemen,
kezem meg-megállt kezében.

Láttam, amint emlékezett,
miként volt itt nem is régen,
csodálkoztak: Ezt meg hogy értette?
Ekkor fogadtam el mindent,
hallhatóan dobbant szívem.
Hallgattam szó formálta ezer képet.

Hang-formákban élt még mindig,
s mára hallható volt számára a szó,
s megannyi gondolat üzeni:
nem tudják, ki volt ő itt!
Hallgatni kell, ne legyek áruló,
nincs még itt a harang-forduló.

Csak e kérdés zsong fejemben,
ily kettősség miként lehet,
e testben oly egészségessé lett,
csak egyet ő le nem tett:
két szeme, akárcsak bennem,
semmit nézőn meg sem rebbent.