jelige: zanza

Miként vagyok?

Vagyok,
mert Teremtetett az ember életre, halálra,
és talán a halála után kegyelemből a Jézus szerinti feltámadásra.

Magzatként és csecsemőként tanítás nélkül is sok mindent tettem,
de, ha nem tanít anyám és apám, lettem volna számukra idegen.
Amíg meg nem halhatok,
alakít az örökítő és egyéb anyag,
a múltból és az átéléssel szerzett tapasztalat.

Kutatom Isten akaratát,
mert szeretném tudni,
hogy megélem-e a halált,
hogy lehet eljutni
révbe érve,
az öröklétbe.

Most is tudom,
hogy anyagból vagyok,
s az anyag örök,
de nem okoz számomra örömöt,
hogy halálom után
az engem alkotó atomok ismeretlen formációba rendeződnek át.
Ha majd magamat minden anyaggal egyenrangú létformának tartom,
és beszédnek tekintem az atomok és a molekulák közötti kapcsolatot,
akkor már nem izgat, hogy miként vagyok,
aggodalom nélkül meg is halhatok.
Tudhatom vagy hihetem,
hogy ezt elérhetem,
vagy erre az ember képtelen?

Nekem sem adatott,
hogy lássam,
a mindenségben hol vagyok.
Részeket rakosgatok,
hogy lássam,
amit nem láthatok,
csak rakosgatok a mindenséget megismert részekből hiányosan kirakva,
a hiányzó részeket hittel pótolva.

Mennyi a hitem
és mennyi az ismeretem?
Építkezzek a múltból,
többet tudok a jövőmről,
de nem hozhatok annyit a múltból,
hogy mindent tudjak a jövőmről.