jelige: Tini

Nagymama ne sírj!

Valami megváltozott, valami olyasmi van a levegőben, amelyet én még nem tisztán értek meg.
Minden esetre én semmit sem teszek másként, mint eddig tettem, még is észlelek valamit ami akkor, és olyankor van a levegőben amikor nagymamám, és édesapám gondoskodó szeretetükkel vesznek körül.
Éreztem, itt az én személyem okozhat valami rendkívüli eseményt amelyet sajnálnak, és csak szomorkodnak.
Ezt napról napra tapasztaltam, de még sem jöttem rá, mi lehet itt a szomorkodás okozója.
Felkutatom én az okát, elhatároztam, utána járok!De hamarosan megvilágosodott a számomra mi is a megfejtés, utána sem kellett járnom.
Vidám nyári délutánon az egyik barátnőm átjött hozzám, és játszani hívott.
Gyere!

Hoztam neked is ugrálós kötelet, játszunk! jó lesz?
Persze, mondtam, és már is az udvarunk szép sima földes talaján találtunk arra alkalmas helyet.már ziháltunk a fáradságtól, olyan sokáig ugráltunk, azután a pajta oldalánál lévő faragott padra ültünk és csak beszélgettünk.
Barátnőm eldicsekedett, hogy neki milyen sok babái vannak, neki Amerikából küldte a keresztmamája, aki mellesleg az anyukájának a testvére, és 56-ban disszidált a vőlegényével, aki azóta már a férje, és nekik is van már kisbabájuk.
Megkérdezte tőlem, neked is vannak babáid?
Igen, de nekem senki sem küldött Amerikából, csak a nagymamám vett a piacon egy kaucsukbabát.
Mutaasd meg!

Egy perc, és hozom!
Nézd, ez az én egyetlen babám, a többi csak rongybaba.
Olyant nem kell mutatnod, nekem is van mondta a barátnőm, és egy hirtelen szó átváltással másról kezdett beszélni! Hamar közölte velem, hogy nem akar velem játszani. mert én úgy is vak leszek, azt mondta neki a szomszéd néni! Akkor voltunk 11 évesek!
Hirtelen szóhoz sem tudtam jutni, talán akkor még azt sem értettem, mit is jelent hogy vaknak lenni.
Felugrott, és mint ha kilőtték volna, úgy elszaladt.
Abban a pillanatban minden világos lett az én fejemben, , gondoltam mindjárt, hogy ez lehet a mamámék lelki bánata is.

Aha, aha.
Szóval ez lehet itt a szomorkodás oka? Most már szinte biztos voltam abban, hogy miért is sírdogál az én nagymamám!aztán a barátnőm látogatása, és a velem játszani akarása arra volt neki olyan fontos, hogy ezeket mind elmondja, hogy úgy is vak leszek, nem fog velem többé barátkozni, velem játszani.
Igen, édesapám pár hete szemészetre vitt, és ott közölték, hogy ismeretlen eredetű gyógyíthatatlan a szembetegségem.
Kaptam szemüveget, de azzal sem lett jobb a helyzet, így is közelről tudtam csak a könyveimből olvasni. Arról, hogy vakság állhat elő, én nem hallottam, nekem így senki sem mondta tehát nem is fogtam fel milyen jövő vár rám.
A szemész orvos valószínű, hogy csak édesapámmal közölte a szívszorongató hírt, amelyet ő csak a nagymamámnak, és a tanító nénimnek mondott el.
Nekem csak a szemüveg használatát kötelezték szigorúan.
Az első hetekben hordtam is, de javulást változást nem észleltem, aztán le is tettem végleg eldobtam.

Egyre világosabb lett a szomorú jövőm! Azért nem adtam fel, valami azt súgta, kislány, van még a te számodra is jövő, ne hagyd el magad, mindent csinálj meg amit kell . Tanulj meg mindent ami a háztartásban tudnia kell egy nőnek, hiszen te is része vagy a társadalomnak!A boldogság neked is jár.
A világ kapui neked is nyitva állnak, csak neked kicsivel többet kell azért küzdened, hogy te is beléphess azon a kapun.
Egy családi összejövetelre készültünk, nagymamám sütött főzött. A baromfiudvarhoz sietett szombaton korán reggel, és kiengedte az ólból a már csipegetésre vágyó tyúkokat, kakasokat. A legkövérebb kakast, és két tyúkot mindjárt a kisajtóban megfogta, azokat a mellette lévő üres ólba elkülönítette, majd onnantól kezdve már el volt döntve milyen étket készít belőlük.
A konyhában a sparhelten a nagyfazékban zubogott a forró víz a baromfik kopasztásához, minden elő volt készítve a tollaik letisztításához, konyhakészre előállításukhoz.
A baromfik levágásáról én hallani sem akartam, nem hogy azt még végig asszisztáljam.
A nyári konyhában aztán nekem is oda kellett állnom, hogy segítsek a mamámnak.
A tollakat lekopasztani te is tudod! - szólt a nagymamám és persze hogy segítettem neki
Amennyire tudtam, vagy inkább láttam, le is tisztítottam, de a kritikát megkaptam, amit elismertem. A mamám tudta, hogy az nem lesz tökéletes és hibátlan munka, azt muszáj volt neki közölnie velem, hogy így ezt nem lehet még elkészíteni, mert a tokokat, pihéket bizony le kell csipkedni. Egy icike-picike pihe sem maradhat a bőrén a tyúknak kislányom!
Akkor megint sírni láttam a nagymamámat.

Nagymama!
Mond, miért sírsz már megint.
Istenem kislányom!
Ha csak arra gondolok, hogy ha egyszer majd férjhez mész, még egy tyúkot sem látsz majd megtisztítani!
Zokogta el a mamám.

Egy háziasszonynak mindezeket tudnia kell!
Mit szól majd az urad, ha még ezt sem tudod megcsinálni.
Így csak valakinek a félredobott fehérnépe leszel!
A férfi megteremti a megélhetést a családnak, a fehérnépnek meg otthon mindent hibátlanul kell ám elvégeznie!
Aztán jönnek a gyermekek is akiket szépen kell gondozni azt is nehéz így ha nem látod! A kertben is van ám egy asszonynak munka elég!mi lesz veled kislányom?
Aztán csak sírt és kesergett a majdani felnőttkorom nehézségein.
Én is elgondolkodtam mind ezeken a mamám által elmondottakon.
Egy pár percig némán hallgattunk, és nekem az jött úgy hirtelen a gondolatomba, hogyan nyugtassam meg a mamámat, aki az én vakságom miatt a jövőmre gondolva sokszor kisírta magát!
Hát nagymama!

Amikorra én felnőtt leszek, és férjhez megyek akkorra már tisztított csirkét kacsát libát lehet majd kapni a hentesüzletekben, piacokon!Magam is meglepődtem eme kijelentéseimen.
Amikor ezt így kimondtam kitört belőle a nevetés, és így válaszolt!
Azt nem lehet, kislányom!

A húsok hamar megromlanak, azt sokáig nem lehet a henteseknél tartani a boltban!
Mihelyst levágják letisztítják, azután már is a fazékban vagy lábosban a helye, és meg kell főzni.
Egy pár év mulva a városból haza érve a nagymamám azzal a nagy újsággal jött haza, hogy mit látott!
Kislányom, valóság lett amit pár éve mondtál nekem.

Emlékszel?
Azt mondtad, hogy mire te férjhez mész addigra tisztítva is lehet majd a piacon hentesnél kapni a baromfi húst!
Azt hittem nem jól látok!
Tudod hogyan tárolták?
Jégre téve.
Hát most már, ha férjhez mész nem jelenthet gondot, ha egy jó levest, vagy csirkepaprikást akar majd az urad ebédelni.