jelige: Kutyus

Pamacska

Egy kis faluban, hol öreg házak állnak, élt egy kedves család. A gyermekek már kirepültek, az öreg családi házban csak a szülők maradtak, meg kedvenc öreg kutyájuk, bundás.

Egy nap megbeszélte anyóka meg apóka, ha a sors úgy hozná az öreg kutyus kölykét meg kéne tartani, ne ajándékozzák el, maradjon utódja.

A kis öreg pulikutyának mintha elkezdet volna nőni a hasa, és egy nap szép kis kölyköt hozott a világra. Egy fekete kis szőrgombócot. Mama kutyus óvta, védte picinyke kölykét. Mikor apóka meg anyóka kivette tőle a kicsit, nagyot nyalt a kezükön. Mikor őt cirógatták, a kicsit is finoman lökdöste orrával, a simiből ő is kapjon. A kis kutyának pamacs lett a neve, mert olyan kis bundás volt, azt sem lehetett nagyon tudni melyik az eleje.

Az az eleje, amelyik ugat. - mondta apóka nevetve.

Kis kutyus szépen fejlődött, mamája mindenre tanítgatja. Mindenhová együtt mentek, a kicsi követte, mint az árnyék és utánozta nagy lelkesen. Anyóka meg apóka szívébe zárta a kis kedves játékos apróságot. Nevetve nézték első suta lépéseit, ahogy csetlik-botlik. Sokszor ment úgy, hogy fogta anyja farkát. Nevetve mondták ragaszkodik a köldökzsinórhoz. Persze az már nem volt, így hát a mami farkához.

Lelkesen ugatta mamájával a kerítés mellett elmenő embereket. Azok meg nevették, ahogy a kis kutya cérna hangocskájával ugat. Viccelődtek kedvesen. Anyóka a gombolyagod ugat! Vidáman teltek a napok, a kicsi kutya meg anyukája sok-sok örömöt szereztek.

Egy napon viszont az öreg kutyus beteg lett. A kicsi szomorkodott, érezte nagy a baj. Apóka gyorsan állatorvosért szaladt. Jött is az orvos és sajnos szomorú hírt közölt.

- A kutyájuk öreg már, a szülés is megviselte. Eddig volt ereje a pici kutyus nevelésére, de már nem bírja tovább.

Reggelre az öreg kutya végleg elszenderedett. A kis kutya nem értette anyja miért is nem akar felébredni. Pici orrával böködte, ébredjen, de nem mozdult. Nyüszítve sírt, anyukájával nem értette mi is történt. Mikor elvitték mellőle, várta, visszahozzák. Viszont soha többet nem találta, kicsi szíve, fel sem fogta mi is történt. Arra várt anyukája visszajöjjön hozzá, azt el sem tudta képzelni soha többet nem fog. Egyedül maradt egy sötét világban. Nincs mellette senki, csak a gazdái. Sírva nyüszített bele a sötét világba - anyu, hol vagy nem talállak!

Apóka könnyes szemmel temette el a kedvenc alma fája alá, ahol nagyon szeretett hűsölni. Sírva vettek búcsút, öreg kedves kis barátunk, nyugodj békében. Anyóka kis mezei virágokat ültetett a kis sírhantra. Hűséges kedves kutyájuk nagyon szeretett a réten futkározni a fűben hempergőzni.

Kis pamacskát nagyon megviselte mamája elvesztése, se inni, sem enni nem akart, csak nyüszögött. Mindennek nekiment, esetlenül közlekedett.

- Mi történt pamaccsal, miért ilyen esetlen? - tanakodtak gazdái.

Kihívták az állatorvost nézze meg, a baj mi lehet? Lehet, elvesztik őt is, aggódót anyóka és apóka. A jó orvos sietve jött, nézte a kis beteget.

Közölte a szomorú hírt, a kis kutya vak, már így született.

Most jött rá anyóka meg apóka, miért is fogta a kicsi a szájába anyja farkát és miért ment úgy, az anyja segített neki mindenben. Oda lett a segítség, jaj pici, veled most mi lesz?

Nem baj, mi segítünk neked. Simogatták a kicsi kutya kis boglyas fejét. Apró kis jószág ezután még több szeretetet és odafigyelést kapott.

Anyóka és apóka lánya a férje meg a kicsi fiacskájuk Petike kocsiba szállt, meglátogatják a nagyszülőket. Petike izgatott volt, nagymama biztos finom süteménnyel várja és mikor erre gondolt már nyelt is nagyot. Nagypapával meg játszanak, biztos mutat megint valami érdekeset. Játszik majd a kutyával, szaladgál vele.

A kis kocsi vígan rótta hosszú útját. Egy erdőszéli pihenőben megálltak, hogy kinyújtóztassák elgémberedett lábukat. A kicsi fiú vígan szaladgált a sok ülés után. Egy csont sovány, könyörgő szemű kutya ment oda hozzá. Kérő szemekkel nézet a kicsi fiúra. Már olyan sokan bántották, elzavarták. Viszont nem felejtette el, valamikor volt szerető családja, gazdája. Kirakták a kocsiból, mint egy megunt játékot. Már nem kellett senkinek. Most itt mászkál, hátha visszajőnek érte és mégis csak kell, lehet, csak itt felejtették. A reményt már feladta, gyomra éhesen korgott, már napok ót nem evett. Este sírt, nyüszített, egyedül van és nincs senkije. A kis fiú meglátta és megeset rajta a szíve, megsimogatta. Az árva kutya lelkesen nyüszített a boldogságtól, talán most lesz gazdája, bújt a fiúcskához. A szülők felfigyeltek.

- Anya kiabált - ne nyúlj hozzá, még elkapsz tőle valamit és beteg leszel tőle!

Viszont a fiúcska az intő szóval nem törődött és simogatta a kutyát.

Egymásra néztek kérdően a szülők, most mi is legyen? Petike ragaszkodott a kutyához, a világ minden kincséért el nem engedte volna.

Na jó van, szólalt meg apa. Visszük nagyiékhoz, de előbb az állatorvoshoz visszük. Adtak a kutyának enni, inni, majd boldogan szálltak vissza a kocsiba. A kutya olyan nagyon örült, mint talán életében soha. Viszont félt is mi lesz, ha megint elhagyják. A kedves beszéd, a simogató kezek megnyugtatták.

Útközben volt is egy állatorvos. Meg lett vizsgálva, kiderült semmi baja nincsen, csak sovány, mert nem volt mit ennie.

A kutyus örült, foglalkoznak vele, tehát kell és érezte lesz családja.

Nagyszülők már nagyon várták őket. Hej, volt nagy öröm a viszontlátásnak. A kutyán meglepődtek.

Ej, de girhes kutyátok van - mondta apóka

Elmesélték, hogy találták a szerencsétlen jószágot. Nem tudják mi lesz vele, de ott hagyni sajnálták. A kutya egy vizsla keverék, félve, de izgatottan nézett körül. Meglátta a kiskutyát, szaladt hozzá, elkezdte nyalogatni. Hamar rájött, nem lát. Elkezdte vezetgetni, a kiskutya, mint az anyjánál bekapta a farka végét és boldogan szaladt vele.

- Na lám picim, új segítőd lett - pödörte bajuszát apóka.

Máris jött a kérdés - nem hagynátok nálunk? Jó sora volna, és jól kijönnek egymással. - mondta anyóka

- Persze hogy maradhat, itt jól érzi magát. - volt a válasz. Petike, ha jövünk, mindig játszhatsz velük.

Petike boldog, mert látta a két kutya milyen önfeledten játszik egymással.

A kis gombolyag kutyus végre biztonságban érezte magát, mert mindig ott volt a másik kutyus, hogy segítsen neki. Mintha anyukája küldte volna neki a segítséget. Jókor, mert a pici pamacska már nem igen akart enni, meg inni sem. Nagyon elveszettnek érezte magát, hogy nem volt segítsége. Végre fekete kis világa nem volt magányos.

Újra vidámság költözött a kis házba, a két kutya vígan futkos és segítenek gazdáiknak. Szegény kis kutyamama még halála után is gondoskodott apró piciny kis kölykéről, segítséget küldött neki.