jelige: Túl az életen

Sírfeliratok

Itt nyugszik Veres Kátya,
kinek volt sok, szép álma,
mindig várt egy nagy csodára,
míg egy nap eljött halála.
Ne várd, hát álmaid
valóra váltát!
tedd, mit vágysz,
vagy élvezd azt
mit az Istentől kaptál
Mert mire eszmélsz,
a te fejed fölé is tesznek egy fejfát!

Örök álmát itt alussza Veres Katalin
Hirdeti néktek, hogy van, ki bűnökből szabadít.
Üzeni föld alól is , hogy lesz feltámadás,
Ahogy Jézus szeret, úgy nem szeret földön és az égben
Se engem,se téged senki más!

Itt nyugszik Katalin Veres,
Engem e sírban barátom ne keress!
Keress engem velem átélt emlékeidben,
Remélem megtettem azt, amit rám bízott az Isten!

Itt nyugszik Katyerina,
költő volt,
vagy csak
fűzfapoéta?
Emlékszik rá
derék férje és fél tucat múzsa.

Örök álmát itt alussza a drága Kató,
bájos volt és megkapó,
Nem hitte volna, hogy élte
oly gyorsan olvadó,
mint Villon versében
a tavalyi hó!

Itt nyugszik Katka.
tudta jól, hogy,
ha kitartón úszik,
átjut a másik partra.
Ha, e sírból adhatok neked tanácsot,
ne add fel soha az úszást,
drága egyetlen barátom!
bármi történjék is, az élet érték,
jobb úszni, mint elmerülni
a tengermélyén!

Örök álmát itt alussza Veres Katica.
Ő az élet könyvében egy hologramos matrica.
Huncutul rád kacsint a lapszélről,
Emlékezz rá és bocsáss meg neki jó szívből!

Volt egy barnahajú, látássérült nő,
Erős hittel küzdött, mint egy mítoszbéli hős.
Rímeket faragott, költőnek hitte magát,
Elvégzett pár tanfolyamot és három főiskolát.
Sosem volt ő rest meghallani sorstársai baját.

Katának szerette, ha szólították őt,
Anya volt, díva és örökké hercegnő.
Tudta jól, hogy színház az egész világ,
Akart játszani, nem volt kenyere a magány.
Látod, gyarló volt, de mégis emberi,
Ím reméli, hogy nem lesz aki,életéért megveti.
Nagy reménye, hogy szép marad benned emléke!