jelige: Kérdés

Vajon ki vétett...

Még kérdezed vajon ki vétett,
ki adott lassan ölő mérget?
Porszemet a fogaskerékbe
ki rakott? s fejtené a titkot
akár fiatalon vagy vénen.
S a majdan összevetett gének,
ha valamikor szembesülnek,
felerősödnek a miértek;
talajfogó felismerések.
S hogy tudod meg az őrzött titkot,
eget-földet hiába kérded.
Néhány "elem", máig nem érted,
akkor tán hiányzott...? s az érett
szülőcsatornák, édes kelyhek
márpedig egyformának szülnek;
oly' gyönyörűt, daliás formát,
mint Ádámot, akárcsak Évát!
Hisz' születéskor egyek vagyunk,
s boldog szülők csöppnyi gyermekkel
karjukon kincscsel térnek haza!

Felnőve kinek rovod sorsod,
ki lesz, és mikor a megmondod?
Kalandozások, cifraságok,
testi bolondozások után
kérdezed, ki vétett, s vétkezett
még életed teljén, s mi végett?
És mi hajtott? A nap, meg muszáj
hajszolt, nem az önös érdeked,
mivel folyvást belőled éltek,
tudván ez felőrölte éned...!

...aztán végleg, örökre végleg
- csillogó lángszemedbe égett
élted delén miért, mi végre-,
az ég-föld világ lilává sötétlett...!

S miközben a bánatod mások
nyelvén évekig heherészett,
ott álltál bárgyún, szelíden, mint
egy rózsafa a trágyadombon,
s mardostak, ép szellemed tépték,
az élet nagy-nagy játszóterén...

A "jutalmul nyert lehetőség"
gyógyítja most tested, lelked, ha
újkenyér ízt érzel, ünnepén!

S erőd, meg gondolatod egy van;
túlélni, feledni mindent, ha
feszült inad, szíved robotját,
torokszorító kínját írnád...

Sóvár kezed most újra éhes,
könny szárad, új világok nyílnak,
könyvekből ék' szavak ömölnek,
majd betűt karcol a tört grafit,
s billentyűszó bőg, lefogy a hó-papír.