jelige: Rács

A szürke rács

Ősz volt, szeptember hónap valamelyik hétvégéjének szombat délelőttje. Feleségem a konyhában serénykedett éppen, mikor gyermekünk úgy döntött, hogy mellette szeretne játszani. Így kitelepedett a saját helyére, a konyhaasztalra.

Mindig is szeretett LEGO-ból építeni, látássérülésének megjelenése előtt is és azóta is töretlenül. Kivitte dobozát a konyhaasztalra és nekilátott a munkának. Keresgélt, dúrkált a dobozban, épült a megtervezett járgány. Közben, mint mindig, folyt a beszélgetés az édesanyjával. Majd elcsendesedett, belemélyedt a munkába. Egyre hangosabban csörögtek az elemek a karton dobozban, de ez máskor is előfordult már. Keresett, keresett és kutatott, és egyre mérgesebb lett közben, mert nem lelte az áhított elemet.
- Mit keresel, kisfiam?
- A szürke rácsot, tudod melyiket? Azt, amelyik ekkora, és négy pötty van a közepén. - tette hozzá. A feleségem vette át a kereső szerepet.
- Nem találom. Nincs itt.
- De benne kell, hogy legyen.
- Biztos nincs beépítve valahol? - kérdezte a feleségem.
- Nincs, biztos nincs. - vágta rá a fiam.
- Akkor sem találom.
- Mert vaksi vagy! - vágta rá mérgesen, és elhúzta a dobozt, szép nyugodtan kezdte pakolni az elemeket a doboz egyik végéből a másikba.

Szépen, nyugodtan, mint ahogy a felhők mennek az égen, pakolta az elemeket, míg egyszer csak így szólt:
- Nézz ide! Ez az. Mondtam, hogy itt van!
- Ügyes vagy, hogy megtaláltad, én nem találtam, mert vaksi vagyok, te mondtad.

Békésen folyt tovább az építkezés a szürke rács segítségével, mire az ebéd elkészült, a járgány is a konyhaasztalon gurult már, szürke ráccsal az elején.